Amire vágyom és üvöltök a falak között.
A láncba vert kezeim nem tudják megérinteni a szabadságot,
Amire vágyom és üvöltök.
Minél tovább élünk,
Annál tovább árasztanak el azok a dolgok,
Miket nem tudunk elengedni.
Ökölbe szorítom kezeimet. Mi az, amit akarok?
Átnézek a szabadság sötétségének határain,
Nincsenek falak, nincsenek láncok.
A világ senkit sem érdekel,
Miért méregetem saját szabályaimat?
Most torkom kiszáradt, és én annyira fáradt vagyok,
Úgy tűnik, mintha csak aludnék.
De van egy ösvény, s én rajta megyek előre.
Lángoló lélek!
Ébredj, lelkem lángja!
Világítsd be az ösvényt, melyen mennem kell!
Van miértje az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Úgy tűnik, mintha csak aludnék.
De van egy ösvény, amin mennünk kell.
Ami megtölt engem, több, mint a víz, s több, mint az alvás.
Nem tudok visszatérni, ezért tovább megyek.
Lángoló lélek!
Ébredj, lelkem lángja!
Világítsd be az ösvényt, melyen mennem kell!
Van miértje az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Folytasd, folytasd, lángoló lélek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése