Ha a fehér rózsa szirmok egyesével kinyílnak,
Emlékeink újjászületnek arról a napról.
Békével világítva, az éj,
Mely virágzásra készteti a virágokat,
Keserédes, de majd megtelik színekkel.
Mintha egy csillogó szálat követnél,
Az idő csendesen halad,
Míg az emberek követik a hanyatlást
És haladnak az árral,
Újjá születnek.
Mosolyod a melegség, mi felolvasztja mellkasom,
Mint egy bágyadt álom, mi valaha az enyém volt.
Ha a jelen egy pillanata eltűnik a lenyugvó nap miatt,
Árnyékaink befednek.
Mint a sorsok mik egybe fonódnak,
Messzi és végtelen, határtalan és mély.
Újra és újra megragadom,
Újra és újra elvesztem,
A tény hogy végül találkozunk.
Olyan, mint ahogy az ég sóvárog a föld után,
Ahogy a virág várja az esőt,
És az éj szerelembe esik a holnappal.
Vágyom rá, hogy szívunk egyé váljon.
Ha ez megkönnyíti számunkra hosszú szendergésünk,
És hogy ma éjjel találkozzunk,
Ez esetben gyerünk,
Táncoljunk árnyékainkban!
Mint amikor keresztül haladunk a múlt napjain,
A Hold gyengéd és felhős,
Túl az emlékeimen
A szerelem újra felülkerekedett
Ha át tudnék sétálni az életeden,
árnyékká válnék, hogy megvédhesselek.
Ha a szél vakon fúj, szét szakít minket,
Kérlek, ne felejts el hinni.
Mint egy céltalan szikra,
Egy múlandó habozás,
És egy sodródó illúzió,
Míg bolyongtam, változatlanná tettem.
Ha a sötétség elnyeli a napot,
Hazugságok bűnökért kiáltanak,
És a múlt felosztja a jövőt.
Ha itt lennék, ezt a helyet választanám.
Mint a sorsok mik egybe fonódnak,
Messzi és végtelen, határtalan és mély
Újra és újra megragadom,
Újra és újra elvesztem,
A tény hogy végül találkozunk.
Olyan, mint ahogy az ég sóvárog a föld után,
Ahogy a virág várja az esőt,
És az éj szerelembe esik a holnappal.
Vágyom rá, hogy szívunk egyé váljon.
Ha a fehér rózsa szirmok kinyílnak,
Meghalnánk a lágy reggelben?
Ha újjá születek és kivirágzok a szívedben,
Szerelmünk halhatatlanná válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése