2016. január 13., szerda

Kanon Wakeshima - Still Doll (Fordítás)

Helló, miss Alice.
Üveg szemeiddel
Milyen álmokat látsz?
Elbűvölnek?

Szívem újra szétszakadt,
S vérzik.
Helyrehoztam,
De az emlékeim
Átszakítják a réseket

Helló, miss Alice.
Akinek te szeretetet adsz
Gyümölcs szerű ajkaiddal,
Szomorúvá tesz téged?

Nyelvem forrósága,
Mi beszélni enged,
Kihűlt.
Soha többé nem énekelhetek
Szerelmes dalokat.

Míg nem válaszolsz...

Kanon Wakeshima - Suna no Oshiro (Fordítás)

Csendesen folyó, 
Fehérség.
Hamu színű énem mellett
Felhők úsztak el. 
Elszántan nézd, 
Ahogy eltűnnek.


A homokvárra, ami építettem,
Hogy lehozhassam a csillagokat
Apró imám zuhan.
Hogy ledöntsenek lábadról,
A hullámok pihenve várnak.

A sötétség világa... 
A csend világa...

Míg úgy tűnik, hogy az ima 
Hamarosan eltűnik a szél által,
Folytattam a megvilágítást,
Míg újra és újra feltöltöm 
A hullámokat, amik várnak,
Töröld el a homokvárat, amit építettem
Hideg kezekkel.

Neked...

ON/OFF - Rondo (Fordítás)

Ha a fehér rózsa szirmok egyesével kinyílnak, 
Emlékeink újjászületnek arról a napról.
Békével világítva, az éj, 
Mely virágzásra készteti a virágokat, 
Keserédes, de majd megtelik színekkel.

Mintha egy csillogó szálat követnél, 
Az idő csendesen halad,
Míg az emberek követik a hanyatlást
 És haladnak az árral, 
Újjá születnek.

Mosolyod a melegség, mi felolvasztja mellkasom,
Mint egy bágyadt álom, mi valaha az enyém volt.
Ha a jelen egy pillanata eltűnik a lenyugvó nap miatt,
Árnyékaink befednek.

Mint a sorsok mik egybe fonódnak, 
Messzi és végtelen, határtalan és mély.
Újra és újra megragadom, 
Újra és újra elvesztem, 
A tény hogy végül találkozunk.
Olyan, mint ahogy az ég sóvárog a föld után, 
Ahogy a virág várja az esőt, 
És az éj szerelembe esik a holnappal.
Vágyom rá, hogy szívunk egyé váljon.

Ha ez megkönnyíti számunkra hosszú szendergésünk, 
És hogy ma éjjel találkozzunk,
Ez esetben gyerünk, 
Táncoljunk árnyékainkban!

Mint amikor keresztül haladunk a múlt napjain, 
A Hold gyengéd és felhős,
Túl az emlékeimen 
A szerelem újra felülkerekedett

Ha át tudnék sétálni az életeden, 
árnyékká válnék, hogy megvédhesselek.
Ha a szél vakon fúj, szét szakít minket, 
Kérlek, ne felejts el hinni.

Mint egy céltalan szikra, 
Egy múlandó habozás, 
És egy sodródó illúzió,
Míg bolyongtam, változatlanná tettem.
Ha a sötétség elnyeli a napot, 
Hazugságok bűnökért kiáltanak, 
És a múlt felosztja a jövőt.
Ha itt lennék, ezt a helyet választanám.

Mint a sorsok mik egybe fonódnak, 
Messzi és végtelen, határtalan és mély
Újra és újra megragadom, 
Újra és újra elvesztem, 
A tény hogy végül találkozunk.
Olyan, mint ahogy az ég sóvárog a föld után, 
Ahogy a virág várja az esőt, 
És az éj szerelembe esik a holnappal.
Vágyom rá, hogy szívunk egyé váljon.

Ha a fehér rózsa szirmok kinyílnak, 
Meghalnánk a lágy reggelben?
Ha újjá születek és kivirágzok a szívedben, 
Szerelmünk halhatatlanná válik.

ON/OFF - Futatsu no Kodou to Akai Tsuki (Fordítás)

Vörösen, vörösen, vörösen remegő
Álmok, álmok mezsgyéjén
Nem lehetünk elzárva.

Mindig, mikor elutasítom a halált,
Újra, és újra feladom.
Érzéseim nem találnak otthon,
Ébressz fel!
Tökéletes mosolyod tudja, 
Hogy ez lehetséges,
Tudja, hogy a távolság
Kegyetlen.

Annak ellenére, hogy felemészti
 A szívem sebeit,
Még most sem tudom elfojtani 
Gondolataimat, 
Mik a sötétségben lakoznak.

Vörösen, vörösen, vörösen remegő
Álmok, álmok mezsgyéjén
Találkozunk, sorsunk elkezdődött.
Egy titok, amit senki, senki nem tud.
Zuhanok, zuhanok, zuhanok.
ha elmenekülök bűneim elől,
Soha többé nem térhetek
Vissza.

Míg a magány szakadékában sétáltam,
Biztonságban voltam
Valószerű szemeid elől,
Mik sosem változnak.
De a sötétség akkor születik, 
Mikor a fény a legszebben ragyog.
Mélyen és hangsúlyosan kúszik fel hozzám.

Két szívverés olyan, mint két 
Egymással szembe állított tükör.
Más, más fájdalmak hasonlóak,
De mégis különböznek,
S továbbra is végtelenek.

Vörösen, vörösen, vörösen izzó,
Mindent, mindent elnyelő.
Egy beteljesülhetetlen álom
Útnak indul.
Erősen, erősen
Eluralkodik, eluralkodik, eluralkodik
A múló éjszakám.
Nem menekülhetek, 
Ha belesüllyedek bűneimbe.

Vörösen, vörösen, vörösen remegő
Álmok, álmok mezsgyéjén
Találkozunk, sorsunk elkezdődött.
Egy titok, amit senki, senki nem tud.
Zuhanok, zuhanok, zuhanok.
ha elmenekülök bűneim elől,
Soha többé nem térhetek
Vissza.

  



2015. december 4., péntek

Matenrou Opera - Burning Soul (Fordítás)

A szemeim nem látják a szabadságot,
Amire vágyom és üvöltök a falak között.
A láncba vert kezeim nem tudják megérinteni a szabadságot,
Amire vágyom és üvöltök.

Minél tovább élünk,
Annál tovább árasztanak el azok a dolgok,
Miket nem tudunk elengedni.
Ökölbe szorítom kezeimet. Mi az, amit akarok?

Átnézek a szabadság sötétségének határain,
Nincsenek falak, nincsenek láncok.
A világ senkit sem érdekel,
Miért méregetem saját szabályaimat?

Most torkom kiszáradt, és én annyira fáradt vagyok,
Úgy tűnik, mintha csak aludnék.
De van egy ösvény, s én rajta megyek előre.
Lángoló lélek!

Ébredj, lelkem lángja!
Világítsd be az ösvényt, melyen mennem kell!
Van miértje az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!

Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 

Most torkom kiszáradt, és én annyira fáradt vagyok,
Úgy tűnik, mintha csak aludnék.
De van egy ösvény, amin mennünk kell.
Ami megtölt engem, több, mint a víz, s több, mint az alvás.
Nem tudok visszatérni, ezért tovább megyek.
Lángoló lélek!

Ébredj, lelkem lángja!
Világítsd be az ösvényt, melyen mennem kell!
Van miértje az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!

Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 
Folytasd, folytasd, lángoló lélek! 

2015. december 1., kedd

Royz - Lilia (Fordítás)

Vörös fájdalmat
Iszom álmomban.
Gyengéd hazugság,
A szerelem nektárja csak illúzió?
Vég nélküli
Halott fájdalom.
Egy gyík vagy?
Vagy egy pók?
A fonál összekuszálódott.

Magányosság éjszakája
Ne hagyd, hogy nyomorult és önelégült legyek.
[A magányhoz alkalmazkodom, a sötétséget szeretem]
Ne legyen vége az éjszakának.

Lilia, csak téged akarlak,
Lilia, csak te kérted.
Az álom folytatása jó lesz,
Nincs szükségem másra.
Lilia, félj a szerelemtől,
Lilia, egy báb, a maszk mögött.
Sírás... Sírás...
Reménytelen, hogy az álom valóra válik.

Magányosság éjszakája
Ne hagyd, hogy nyomorult és önelégült legyek.
[A magányhoz alkalmazkodom, a sötétséget szeretem]
Ne legyen vége az éjszakának.

Lilia, miért?

Lilia, még ha a szerelem félelmetes is,
Lilia, elmenekültem a valóságból,
Az álom folytatása jó lesz,
Nincs szükségem másra.
Két ember, a pillanat utolsó csókja
Vágj egy keresztet késsel a mellkasodra.
Téged kérdezlek:
[Én vagyok a hülye madár a kalitkában?]

2015. november 30., hétfő

Exist†trace - Judea (Fordítás)

Hajtogatott testek
A szoba füstjében úsznak.
Homályos táj...
Egy kis öngyilkossági vágy.
Engedj szabadon!
Ez a lánc megfojtja bensőmet.
Engedj szabadon!
A szívemet lánc fojtogatja.

Táncolok, pedig visszatartanak... 

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.

Neked, akit szeretek... 

Hajtogatott testek,
A szoba füstjében úsznak.
Homályos táj...
Egy kis öngyilkossági vágy.
Engedj szabadon!
Ez a lánc megfojtja bensőmet.
Engedj szabadon!
A szívemet lánc fojtogatja.

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.