Exist†trace - Judea (Fordítás)

Hajtogatott testek
A szoba füstjében úsznak.
Homályos táj...
Egy kis öngyilkossági vágy.
Engedj szabadon!
Ez a lánc megfojtja bensőmet.
Engedj szabadon!
A szívemet lánc fojtogatja.

Táncolok, pedig visszatartanak... 

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.

Neked, akit szeretek... 

Hajtogatott testek,
A szoba füstjében úsznak.
Homályos táj...
Egy kis öngyilkossági vágy.
Engedj szabadon!
Ez a lánc megfojtja bensőmet.
Engedj szabadon!
A szívemet lánc fojtogatja.

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.

El akarom mondani neked, hogy szeretlek, a gondolatok túlcsordulnak bennem,
Ezzel a hatalmas erőmmel, képes vagyok arra a helyre repülni, ahol ismét találkozunk.
Azóta a nap óta a testem fénnyé vált.
Ennek a gyenge szellőnek sincs értelme a számomra.

The GazettE - The Invisible Wall (Fordítás)

A disznó elveszett a bűnözés ködében.
Ez lenne a gyermek fájdalma, akit megöltél?
Gyűlöld magad!

Ebben a végtelen labirintusban...
Miért lélegzel még?!

Az igazság a hamis képben,
A legmélyebb mind közül.
[Láthatatlan fal]
Felszínes kifejezetlenség.
A gyűlölet, féltékenység, a magánytól való félelem,
Legjobban mégis a nemlét virágzik.
[Láthatatlan fal]

A kék ég, ami eleinte abszurdnak tűnik,
Titkol egy szörnyű látványt.

Ebben a végtelen labirintusban
Megfulladsz hibáidtól...
Ebben a végtelen labirintusba
Miért lélegzel még?!

A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
A sötét tenger legmélyére taszított.
A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
Addig büntet, míg bele nem döglesz.

A disznó elveszett a bűnözés ködében.
Ebben a végtelen labirintusban.

Gyűlöld magad!
Fulladj meg hibáidban!
Ebben a végtelen útvesztőben...
Gyűlöld magad!
Miért lélegzel?!

A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
A sötét tenger legmélyére taszított.
A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
Egy magányos szoborrá változtatott, aki nem tud szeretni.

A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
A sötét tenger legmélyére taszított.
A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged
Addig büntet, míg bele nem döglesz.

A bánat téged... A bánat téged... A bánat téged...
Ebben a végtelen labirintusban...
Miért lélegzel még?!

 

The GazettE - Blemish (Fordítás)

Végzek a múltammal.

Útnak indulok, a szívem dobog, de valami hiányzik.
Valahogy mindig tagadtam saját magam, aki így létezik.

Úgy tűnik, elvesztettem az összes vakító fényt,
Ezt a látványt, nem értem én.

Ismétlődik a fájdalom, a fájdalom, újra kezdődik minden.
Meg akarom ölni a múltam.
Érzem a szégyent, a szégyent, sosem lesz vége.
[Szégyen. Szégyen]
Ezekben a napokban jobb lennék holtan.

Újjá akarok születni! 

Hagyj békén...!
Saját torz árnyékom látva, sírva fakadtam.

Szar, baszd meg!
Mi történt velem?
Miért nem megy semmi?
Menj a pokolba!

Az Isten verje meg, baszd meg!
Mi történt velem?
Miért nem megy semmi?
Menj a pokolba!

Ismétlődik a fájdalom, a fájdalom, újra kezdődik minden.
Meg akarom ölni a múltam.
Érzem a szégyent, a szégyent, sosem lesz vége.
[Szégyen. Szégyen]
Ezekben a napokban jobb lennék holtan.

Sötét álmok
[Segíts!]
Egy istennő szól hozzám,
És úgy tűnik...
[Nincs kiút!]
Képtelen vagyok látni a fényt
[Segíts!]
A láthatáron kívül, valahol újjá születek,
Csak ne hagyj el!
Kérlek
Kérlek

Kérlek

Kérlek

Baszd meg!

Dadaroma - Oboreru Sakana (Fordítás)

Búcsúzom!
Ez az összegyűjtött akváriumok világában,
Többé már nem tudod felszárítani
A kiömlött festéket.
A halak kitátják szájukat,
Elmerülnek a vízben.

A valóságot nem lehet pénzért megvenni,
Az összeesküvés sétányának
Megjelenített lépcsőfokain
Még csak nem is érzik a fájdalmat.

Ne védd a nemzetet!
Ne érezz fájdalmat!
Ne többnek szüless újjá, csak boldognak.
Állj! Állj! Állj!
Beteg vagyok...
Fulladoznak a halak az akváriumban.

Kalitkába zárt madár - egy szűk ég.
Mielőtt megtudnánk, mielőtt észrevennénk,
A szeretet és a gyűlölet eltűnik, eltűnik;
Ami marad, csak a sötétség, a sötétség, a sötétség.

Gyönyörű dolgokat mutat a tv,
De ez csak a szemünket károsítja.
Kíváncsi vagyok,
Marad-e egy kis melegség?

Eltűnik, eltűnik... 
Ami marad, csak a sötétség, a sötétség, a sötétség. 

Ne védd a nemzetet!
Ne érezz fájdalmat!
Ne többnek szüless újjá, csak boldognak.
Állj! Állj! Állj!
Beteg vagyok...
Fulladoznak a halak az akváriumban.

Por halmozódik fel a fény mellett,
Fontossá teszed, mert illik hozzád,
Azt állítja magáról, hogy "hős".
Ez a hely, ez a hely minden?

Lezuhant egy repülőgép, sok ember halt meg,
Hangzott a tv-ben. Másnapra elfelejtik.
Egy gyerekkori barátom öngyilkos lett,
Sajnálom őt, de nem is emlékszem a nevére.

Gyere, aludj éjjel.
Kapcsoljuk le a fényeket
Az igaz emberekben, a vágyakban a világban...
Jó éjszakát!

The GazettE - Suicide Circus (Fordítás)

Rohad a látomás,
A Földön pokol uralkodik.
Fagyot éreztem,
A csalódottság egyre csak nő
[TIK-TAK...]
Senki sem tudja visszaforgatni
Az idő kerekét.
[TIK-TAK...]

Ne nézz félre!
Öngyilkos cirkusz...

Öreg gyűlölet és fiatal, hidegvérű elme,
Ez a fagy oka.
Vonaglik a szegénység.
[TIK-TAK...]

Senki sem tudja visszaforgatni
Az idő kerekét.
[TIK-TAK...]
Szétfulló, kegyetlen kép.

Az embereket vonzza
A fojtogató frissesség.
A megérintett kézbe
Kapaszkodó terror
Lassan elhalványul.
Átalakulás...

Minden megbénult,
Láncreakció.
Együttérző emberek hasonló kínokkal.

Magamhoz szorítom a menthetetlen jövőt,
S ezt a bukott gyengeséget is.
Eltaszítom az elveszni látszó önmagamat.
Szerettem volna, hogy megismerd azt a magányt.
Átkarolom a lehangoltságot,
Ami a hirtelen megvakító
Fájdalmat hozó úttal találkozott.
Magamhoz szorítom a gyűlöletet,
Ami azokból a szavakból származik,
Melyek a szeretetből szóltak;
S a mérhetetlen őrületet is.

Nem tudok visszafordulni,
Már túl mélyre merültem,
Itt még a halál is áldozattá válik.

Szívtelen nap,
A szakadék mélye...
Öngyilkos cirkusz...
Miért ismétlődik?
Öngyilkos cirkusz...
Az igazság halott,
A szakadék mélye...
Öngyilkos cirkusz...
Miért ismétlődik?
Öngyilkos cirkusz...

The GazettE - Gabriel on the Gallows (Fordítás)

Gyermek, gyermek...
Hová mész?
Ilyen meggyötört arccal
[El akarok szökni e fájdalom elől]
- élj vagy halj -
A válasz hülyeség.
Félholt kígyó.

Ez a sikoly
Mit jelent?
Érthetetlenség.

A vörös nap alatt
Újra felteszem a kérdést
[Olyan Mennyet keresek, amilyen a Pokol]
Rémálmom volt,
Szépségesen kegyetlen.

Gyermek, gyermek...
Hová mész?
Ilyen meggyötört arccal
[El akarok szökni e fájdalom elől]
- élj vagy halj -
A válasz hülyeség.
Félholt düh.

Ez a sikoly
Mit jelent?
Érthetetlenség.

A hallucináció élvezetes
A Paradicsomban, ahol senki sincs,
A hamis félelem elhagyott.

Fehér kötéllel játszó lány,

Marionett báb az akasztófán.

Táncolj, míg bele nem halsz,
A keringő egy halálos dózis,
Mint Gábriel,
Süllyedsz a romlásban,
Megfosztottak szárnyaidtól.

Akasztófa... A kék ég alatt
Vágysz rá
Akasztófa... A kék ég alatt
Gyötrődsz
Akasztófa... A kék ég alatt
Nem tudsz meghalni.

Ez a sikoly
Mit jelent?
Érthetetlenség.

A hallucináció élvezetes
A Paradicsomban, ahol senki sincs,
A hamis félelem elhagyott.

Fehér kötéllel játszó lány,

Marionett báb az akasztófán.

Táncolj, míg bele nem halsz,
A keringő egy halálos dózis,
Mint Gábriel,
Süllyedsz a romlásban,
Megfosztottak szárnyaidtól.

Táncolj, míg bele nem halsz,
A keringő egy halálos dózis,
Mint Gábriel,
Süllyedsz a romlásban,
Megfosztottak szárnyaidtól.

Akasztófa... A kék ég alatt
Vágysz rá
Akasztófa... A kék ég alatt
Gyötrődsz
Akasztófa... A kék ég alatt
Nem tudsz meghalni.

Örökké gyönyörűen. 

The GazettE - Guren (Fordítás)

Sajnálom... Még egy kicsit engedd, hogy a te neveddel aludjak. 
Az elmúló napok közelebb hoztak minket egymáshoz.
Fájdalom örömmel versenyzik,
S tükröződik kezeinken.
Sírok, ha rád gondolok.
Az ott hulló szomorúságról jobb, ha nem tudok.
Nyugalmamban is a remegésre emlékeztem,
Mégis mit akarok látni e tétova álomban?

Kérlek, ne halványulj el!
Hadd halljam azt a parányi sóhajt!
Szívdobbanásaimmal együtt sírok...
Kérlek, gyere ide.

Ha a változatlan álmok folytatódnak is,
Ne hagyd, hogy abbamaradjanak.
Még ha nem is nevezhető boldogságnak,
Azok a fulladozó napok, feltépik bőröm.

Kérlek, ne halványulj el!
Hadd halljam azt a parányi sóhajt!
Szívdobbanásaimmal együtt sírok...
Kérlek, gyere ide.

Még ha a mentő kezek halványnak is tűnnek,
Elszigetelnek minden egyes másodpercben,
S hamuvá válnak, mielőtt elszakadna a kötél.

 Kérlek, ne halványulj el!
Hallani akarom azt a kis sóhajt,
A gyengéd szívdobbanás erejével
Hagyd, hogy elérjenek az olvasott imák,
Szorítsd magadhoz a nevet, melyet nem tudok kimondani.
Az ujjaimon számolom, de a holnap nem tűnik el,
Süket fülekkel is hallottam a bölcső nyikorgó hangját...

A soha vissza nem térő tavaszon a vörös lótusz újra szirmot bont.