Törött szárnyak,
Bukott tekintet.
El akartam felejteni, mégsem tettem.
Ahogy a reményt táplálták,
De mégsem tettek semmit.
Hiszen tudjuk, a világ nem lesz ugyanaz,
Miután betöltöttük a tizennyolcat.
Az igazi álom, mint a háborúban: Nekünk nincs hová mennünk.
Az élet - a vér és hó, nem a bor és víz.
Én - csak egy ember, és a bűnbak.
Fortuna, hé, még nem ismerünk,
Te valahol a 25. fejezetben vagy.
Hogyan juthatunk ki ebből a kómából?
Mi csak ezt kiabáljuk: De Puta Madre!*
Törvények - ravasz varázslatok.
Korán*, sorsa a versenyen.
És a mi vérünk, csak mártás,
A kedvenc emberi steak-en.
A templomajtaján kopogtatunk, "míg"
Ne halj meg akkumulátor.
Az élet - a vér és hó, nem a bor és víz.
Én - csak egy ember, és a bűnbak.
Az élet - a vér és hó, nem a bor és víz.
Én - csak egy ember, és a bűnbak.
Hibás élet.
Hibás élet.
Hibás élet.
Oh, Istenem, nem én vagyok a hibás,
Véletlenül, ugyanaz a sors jutott nekem, talán megtiszteltetés?
De néha mégis akarom a részeg szerelmet,
Én csak egy kicsit, csak egy kicsit...
Érdekes falmászás a Fájdalom falán,
Engem nem válthatnak le, én vagyok az egyetlen...
Arrogáns, mint bárki más ebben az univerzumban,
Szabad vagyok - ez a mottója, vagy szeszély.
Micsoda meglepetés!
A győztes birtokol mindent,
Te csak fogadd el, és menj keményebben imádkozni.
Az élet - a vér és hó, nem a bor és víz.
Én - csak egy ember, és a bűnbak.
Az élet - a vér és hó, nem a bor és víz.
Én - csak egy ember, és a bűnbak.
*De Puta Madre - kurva anyád
*Korán - az iszlám vallás szentkönyve
