D'espairs Ray - Hai to Ame (Fordítás)

Színüket vesztett madarak táncolnak

Elavult tájak és szürke égbolt színpadán.

Csak emlék a szédülés pillanata,

A vakító fény, mi mindent megőrjít,

Eltűnt.

Te, kinek hangja elcsuklott,

Vándorolt, könyörgött

Megtört szemekkel, s gyengéd karokkal együtt.
Még a kívánságaidat is elrabolták.
Széttárt karokkal
Megérintette a hatalmas égboltot.

A bánat végén nyíló virágok szirmai
szétszóródtak az égen,
Mint heves esőzés együttérzésként.
Hangtalan énekszót hallok tőled,
Elérhetetlen vágy.

Vágyakozás, számtalan emberi bűn,
Melyet elmos a Nap.
A mai világunk ennyi csupán.

Telhetetlen vagyok. Én még mindig
Ezen a helyen állok.
El kellene mondanom bárkinek is
Ezt a mérhetetlen fájdalmat?

Keservesen sírtam
A sötétség markában,
Homályos emlékeim között.
Te csak nevetve eltűntél.

Virágszirmok, táncuk befesti az eget (torz, igaz?),
A te nagyszerűséget tündököl.
Az út végén, ha van még egy kis remény,
Had folytassam táncomat.

Elérve... Felhalmozódnak az áldozatok e kezek alatt,
mint ahogy a keserűség könnyei az önzetlen égbolt alatt.