Folyamatos álmatlan éjszakák… Látni akarlak téged.
Félbeszakadt álmok… Hiú kívánság.
Kételkedés nélkül, kézen fogva,
Sétáltunk az úton.
Volt egy ígéretünk, ugye?
„Nem számít, mekkorák azok a falak, együtt felülmúljuk őket”
Miért nem vagy velem? Látni akarlak téged.
Le van zárva szívem, mert mindentől félek.
Milyen messzire menjek? Nem tudok járni többé…
Láttalak álmomban – mert volt egy álmom.
A képed elhalványul szemem elől,
Mint egy hullócsillag.
Vakító fény vagy… Könnyek között az éjjeli égbolton,
Ez vált a szívem kulcsává, mely a zárt ajtókat kinyitja.
Ha egy nap újralátlak, el akarom mondani neked…
„Nem számít, mekkorák azok a falak, együtt felülmúljuk őket”
„Köszönöm, most már aludhatsz. Egyedül is tudok járni.”
Veled álmodtam, s szívem kulcsa elfordult a zárban.
Ehhez az éjjeli égbolt kell, hogy feltámadjon a reggel.
Visszhangoznak szívem sebei, melyek mellkasomba rejtőznek,
E hangok áttörik a zárt kapukat, ahogyan a fény a sötétséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése